Társulat

Harmadik évemet kezdem a Csodamalomban, izgalmas és nehéz időszakot élünk át: a gyorsan változó világban igyekszik megtalálni helyét a bábszínház.

Az előadói pályát a bábszínház határain kívül kezdtem: prózai és zenei

vonalon.

Hosszú út vezetett idáig, de ez a társulat bizalmat adott, befogadott,

lehetőséget kaptam arra amit fontosnak tartok: gyerekeknek, illetve családoknak játszunk történeteket. Érzéseket, gondolatokat, mintákat adunk át. Azért vagyok itt, hogy ebben részt vegyek és örülök, hogy erre

folyamatosan lehetőségem nyílik.

Legkedvesebb szerepem a Babszem Jankó című előadás címszerepe volt. Ebből tanultam eddig legtöbbet a bábozásról, bábszínházról. Kedvenc előadásom viszont nincs. Ami legjobban megragad, az a paravános kesztyűbáb, hisz ott emberi kézzel, a legegyszerűbb körülmények között, akár szöveg nélkül is elmesélhető egy egészen összetett történet is. 

Van egy kisgyerekkori emlékem, ami a mai napig elkísér, és a bábszínészethez kötöm.. azt hiszem, hogy űrrobotos témájú előadást láttam a Budapest Bábszínházban. Volt tűz, füst, szikra, hanghatások. És óriási bábok… persze lehet, hogy én voltam kicsi. Sajnos a történetre nem emlékszem, de nagyon lenyűgözött! 

Miskolcon a Bábszínház műhelyében láthatom és élhetem végig, ahogy egy tervből báb és hozzá díszlet születik. Gondolatokból, érzésekből megfogható, használható szép dolgok kerülnek a színpadra azzal a céllal, hogy tudjunk általuk mesélni.