Aktuális

“Hiszem, ha egy színész örömmel játszik egy előadást, akkor annak óriási taps a vége!”- INTERJÚ HEISZMANN ILDIKÓVAL, A MESELÁDA CÍMŰ ELŐADÁSUNK RENDEZŐJÉVEL

A miskolci közönség már jól ismerheti a Meseláda című előadást. Évekken át óriási sikerrel játszottátok. Szerinted mi a titok, ami miatt még mindig töretlen sikernek örvend az előadás?

Szerintem a történet sikere a mesék egyszerűségében, az előadás klasszikus megvalósításában zajlik. A mai világban már nagyon ritkán találkozunk klasszikus mesékkel, mert mindent feldolgoznak és újragondolnak. A Meseláda az egyszerűségre törekszik és abban rejlik az ereje. Igény van az ilyen előadásokra is.

Hogyan vágtál neki a próbafolyamatnak? Miben más ez az előadás, mint amit a közönség korábban láthatott? Mitől lesz ez “Szepi-rendezés”? 

Amikor én játszottam ezt az előadást, akkor a gyermekem és a barátai ültek a közönség soraiban. Most olyan színészekkel dolgozom, akik a gyermekeim lehetnének.Kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz más az ő játékuk. Tudtam, hogy rettentően jó érzés lesz látni, hogy ők hogyan játsszák. Viszont nagyon furcsa megtapasztalni, hogy mennyire kihat a színészi játékra a felgyorsult világ. Sokszor fülön csípem őket, hogy hadarnak, rohannak. Célom, kicsit lelassítani számukra az időt és arra törekszem, hogy ők is megengedjék meg maguknak, hogy lelassuljanak a meséhez. 

Közel húsz évig színészként játszottál az előadásban. Milyen érzés most a színpad másik oldaláról megélni ezt a varázslatot? Mennyire tudsz elvonatkoztatni a saját, egykori színészi gesztusaidtól, és inkább abból építkezni, amit a mostani színészek hoznak?

Pontosabban tizennyolc évig. Tizennyolc éven keresztül játszottuk az előadást a kolléganőmmel, akivel már ismertük egymás össze rezdülését. Egy levegővételből tudtuk, hogy mire gondol a másik vagy milyen lelkiállapotban van… gyakorlatilag eggyé váltunk.
Szeretném átadni az új színész kollégáknak azt a tapasztalatot, amit én is megtanultam a sok-sok előadás során és remélem, hogy ebből tovább tudnak vinni valamit.

Most, hogy már kívül-belül ismered az előadást, van olyan része, amelyik számodra különösen fontos? Mi az, amihez mindenképpen ragaszkodtál ebben az új változatban?

Ragaszkodom a dolgokhoz.. hát persze! Vagyis… igen is meg nem is….
Szerintem nem szabad egy bevált, jól működő rendszert az újítás oltárán feláldozva megváltoztatni, de ez nem  azt jelenti, hogy foggal-körömmel ragaszkodom a saját színészi gesztusaimhoz. Nem az én egykori játékom leutánzása a lényeg, hiszen mindenki önálló egyéniség. Mindenki játsszon úgy, hogy örömét lelje benne. Hiszem, ha egy színész örömmel játszik egy előadást, akkor annak óriási taps a vége!