Aktuális

1. Kedves András! Mesélnél egy kicsit magadról? Hogyan kerültél a bábszínház világába?

Én a bábszínház világába most csöppentem bele, és ez részben ezzel a próbafolyamattal történt. Ugyanis én eredetileg színész szakon végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen; ott persze volt tárgyanimáció és hasonló kurzusunk, amiket én nagyon szerettem. Alapvetően én nagyon kedvelem a bábszínházat, de ez az első kísérletem ezzel kapcsolatban: Siflis Anna bizalmat szavazott nekem, hogy rendezzek egy babaelőadást.

2. Hogyan született meg az Évszakok babaelőadás ötlete?

Én nagyon szeretem Vivaldit és a természetet is. Hallottam róla, hogy volt korábban egy terv, ami arról szólt, hogy egy előadást készíteni klasszikus zenével kifejezetten a csecsemőkorosztálynak, és hogy vagy az időjárásról, vagy valami hasonló dologról szólna. Akkor nekem erről eszembe jutott, hogy régi álmom, hogy a Vivaldi: Négy évszak zenéjével mélyebben foglalkozzak. Nyilván el tudnék képzelni felnőtteknek szóló előadást is, mert nagyon szép, nagyon érzelmes zene. Visszaemlékezve, kiskoromban otthon sokat hallgattak ilyen zenét a szüleim, és emlékszem, hogy mennyire megragadt, és mennyire sokat jelent a mostani zenei gondolkodásomnak, a művészetről való gondolkodásomnak, hogy ilyen zenékkel találkoztam gyerekkoromban. Én ezt fontos dolognak tartom, hogy egy jól megkonstruált, szép zene legyen hatással a gyerekekre, vagy hogy találkozzanak vele.

3. Az előadásban az évszakokat nemcsak látni, hanem érezni és tapintani is lehet. Te hogyan közelítetted meg ezt a témát?

A látványtervező, Lányi Lilla találta ki, hogy egy mosókonyhában játszódjon a történet. Ez olyan szempontból nekem nagyon-nagyon tetszik, hogy a mosókonyhában rengetegféle anyag van, amik megfoghatóak, gyűrögethetőek; fel lehet a ruhakupacra mászni, bele lehet a kosárba ülni, és végtelen lehetőséget tartogat ez a helyszín. Azt gondoltam, hogy az évszakokat egyrészt a különféle, akkor viselt ruhákkal, mondjuk egy kabáttal, esőkabáttal, szalmakalappal jelenítjük meg, mintha egy anya és a lánya szortíroznák a ruhákat a mosókonyhában a különböző évszakoknak megfelelően. A másik, ami meg nagyon tetszik nekem, hogy vannak mindenféle színes anyagaink, amiket ki lehet húzni akár a gyerekek feje fölé, és valahogy azzal tudnak találkozni, hogy a különböző évszakok milyen színeket tartalmaznak. Tehát a tél egy kicsit hidegebb, a tavasz egy picit vibráló, szivárványszerű, a nyár meg napsütéses, és ahogy ezeket húzzák, látszik, hogy a fejük fölött megváltoznak a színek. De, amikor már bejönnek a térbe, iszonyúan sok jó játékot fognak találni. Eleve lesz egy nagy kupac ruhánk, amire fel lehet mászni, szét lehet szedni, bunkit lehet belőle építeni; amögött lesz egy bebújós alagút, amin végig lehet menni, ki lehet jönni a másik oldalán, el lehet bújni. Szóval igazából minden ruhadarab, díszletelem és minden egyéb kipróbálható, felhúzható.

4. Vivaldi A négy évszak című zenei kompozíciója kíséri végig az előadást. Hogyan épül be a zene a darabba?

Ez nyilván egy jóval hosszabb zenei anyag, mint egy babaelőadás hossza. Ezért megpróbáltam azokat a részeket kiválogatni a zenéből – szem előtt tartva, hogy a tavasznál a Tavasz című tétel szólaljon meg, az ősznél az Ősz című tétel –, amik megnyugtatóak és finomabbak. Inkább azokat az aspektusait szeretném a zenének is meg az évszakoknak is megmutatni, amik jók. Tehát télen az összekuckózás hangulatát, a korcsolyázást vagy a csúszkálást, nyáron pedig a napozást a mezőn, meg ahogy sétálgatnak az állatok, és azt mi nézzük. Egy kicsit azt próbáltam még a zenéhez hozzárakni, hogy legyen egy ilyen váltakozás: egy nyugisabb rész, és akkor egy picit pörgősebb, táncikálósabb rész, megint egy picit nyugisabb rész, megint egy picit pörgősebb, és aztán a végén megint egy ilyen nyugis rész. Tehát valahogy egy olyan szerkezetet szeretnék, ami egy nagyon kedves, családi hangulatból indul, ahol anya és lánya össze vannak bújva, és ugyanide tér vissza a dolog. Tehát kicsit azt leképezni, ahogy a pici babák ülnek az anyukájukkal és az apukájukkal az előadáson.

5. Milyen eszközökkel próbáljátok bevonni a legkisebbeket ebbe az élménybe?

A legkisebbeket, azt hiszem, a színekkel és a hangokkal tudjuk bevonni, ezért például – nem én találtam ki, nagyon sok csecsemőelőadásban van –, de például az elején szeretnék olyan hangutánzó hangokat használni, amiket a nagyon kicsi gyerekek is tudnak, akik még nem tudnak beszélni. Például cuppogni, huhogni, kattogni, amikor az ember tanul beszélni. Abban reménykedem, hogy nyilván a kicsit nagyobbaknak már izgalmas lesz a kutyabáb meg az ilyenek. A nagyon piciknek meg a színek, ahogy a lepedőket kihúzzuk, és akkor megváltozik kicsit a hangulata a térnek, az lesz izgalmas. Meg az, hogy azt látjuk, hogy a kislányfigura, akit Mónus Szonja játszik, ő egy hozzájuk hasonló gyerek, aki tanulja ezt a világot. Tanulja a hangokat, tanulja a kis versikéket, tanulja a különböző eszközök használatát, és talán ebben tudnak összekapcsolódni a kicsik is meg a nagyok is.

6. Van kedvenc évszakod? Ha igen, ez visszaköszön valahogy az előadásban is?

Nekem a tavasz a kedvencem. Igazából akkor éled minden újra. Én igazából a tavasz évszakba tettem bele a legtöbb állatkát, akik akkor életre kelnek, akkor énekelnek a madarak. Arról nekem nagyon erős vizuális meg hangi élményem is van. Gyerekként is nagyon szerettem azt, amikor nem tudom hány hónap szürkeség után egyszer csak reggelente a madarak elkezdenek énekelni; akkor tudod, hogy már jön a tavasz, és akkor van újra értelme az életnek.

Bemutató: 2026. április 11.

Jegyvásárlás: ITT