Aktuális

1. Hogyan lettél látványtervező? Volt valamilyen meghatározó élményed gyerekkorodban, ami erre az útra terelt?

Gimnázium után a sorsomat az univerzumra hagytam, érdekelt a pszichológia, a geológia és hirtelen felindulásból az MKE látványtervező szakot is beírtam. Valami csoda folytán felvettek, és egy véres küzdelem után le is diplomáztam. Így lettem látványtervező.

2. Van kedvenc anyagod vagy technikád, amit szívesen használsz a bábok és díszletek készítésénél? 

Gyerekként szerettem rajzolni, de sokkal jobban szerettem építeni, ragasztani, összerakni dolgokat. Úgy érzem, a bábkészítés ötvözi mindazt, ami érdekel. Nem hinném, hogy valaha meg tudnám unni. Szeretek fával dolgozni, faragni, fúrni. Varrni sokkal kevésbé, csak ha muszáj. Kedvenc anyagaim: gurtni, prespán és kassír. Ha egyszer lesz pénzem eltartani 3 tacskót, ez lesz a nevük.

 3. Van kedvenc meséd, amit egyszer szívesen megalkotnál a színpadon, saját látványvilággal?

A Túl a Maszat-hegyen mesét már régóta emlegetjük a volt osztálytársaimmal. Mit nem adnék, ha készíthetnék egy Bús, Piros Vödröt.

4. Hogyan talált meg téged a Vitéz László utolsó kalandja projekt? 

Friss diplomásként nem hittem volna, hogy rögtön egy ilyen hatalmas fába vágom a fejszém. Egy volt tanárom kötött össze Ádámmal, akivel jól szót értettünk a kezdetektől.

5. Honnan merítesz inspirációt amikor egy új világot kell megteremtened?

Igyekszem a saját fejemből meríteni elsősorban. Ha már úgyis tele van őrültségekkel. Ezen kívül sokat sétálok nyitott szemmel, fényképezek, figyelek, raktározok.

6. Melyik munkád áll hozzád a legközelebb és miért? 

 Jelen pillanatban ez az előadás, a Vitéz László utolsó kalandja az, ami a legközelebb áll hozzám. Nem tudtam, hogy a bábszínház ennyi fejtörést, okoz, de azt hiszem, megéri. 

7. Klasszikus vagy kortárs?

Mindkettő? Régi eszmének új köpeny, régi formának új öltöny? Valami ilyesmit mondott egyszer Babits. A hagyományok értékesek és megőrizendőek, de nem árt őket néha átöltöztetni, megfésülgetni, leporolni.